More...
„Magának a robot csak robot. Fémszerkezet. Elektromosság és pozitronok. Elme és vas! Amelyet az ember teremt, és ha a szükség úgy kívánja, elpusztít. De sose dolgozott velük, s így nem is ismerheti őket. Tisztább, jobb fajta, mint mi” – írja Isaac Asimov 1950-ben kiadott Én, a robot című művében. Mostani bejegyzésünkben megnézzük, hogy az orosz származású amerikai író és biokémikus mit gondolt a robotokról, és mennyiben előremutató az alkotása.
Minden sci-fi rajongó kívülről fújja a robotika három törvényét, amelyet Asimov ebben a könyvében fogalmazott meg:
1. törvény: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. törvény: A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. törvény: A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba
Asimov 2058-ban játszódó novellafüzérjében a robotok hol bébiszitterként, hol tudományos kérdések megoldójaként, hol prófétaként, hol politikusként jelennek meg. Azt vetíti előre, hogy a robotok az egyre emberibb vonásaik miatt konkurenciát jelentenek a hús-vér munkaerőnek.
A korabeli általános nézet szerint (novelláit 1940-50 között írta magazinok számára) a robot csak ellenséges lehet az emberiséggel szemben.
Hogy képzeli el Asimov a jövőt?
Az 1996-os Robbie feje paralelepipedon, legömbölyített szélekkel és sarkokkal, ami rövid, hajlítható nyéllel kapcsolódik egy hasonló alakú, de jóval nagyobb paralelepipedonhoz, a törzséhez. Ő még nem tud beszélni, de érez: makacs, kedves, és rosszul esik neki az igazságtalan vád.
2002-ben már járni és beszélni tudó robotokat gyártanak.
2005-ben kecses, áramvonalas testük van, és előtérbe kerülnek az emlékezőtehetséggel felvértezett robotok. Zseni már érti a környező világot, és a saját létére is kíváncsi: megismeri a vallást (Mester és próféta viszonylatban), az embert pedig alacsonyabb rendű teremtménynek tartja. Dave egy 7 tagból álló robotegyüttes gondolkodóegysége.
Asimov jövőjében 2021-re megjelenik a gondolatolvasó robot: Herbie belelát az emberek fejébe és a robotika I. törvényét az érzelmekre is kiterjeszti. Nem engedi, hogy emberi lények rosszul érezzék magukat, így számukra kedvező módon, torzítva mutatja be számukra a valóságot.
2029-ben Nesztor agyberendezésére az 1. törvény már csupán részben érvényes. A 2032-es polgármester-választáson az egyik jelöltet azzal támadják, hogy robot. 2052-ben nagyon fejlett, de személyiséggel nem rendelkező pozitronrobotok oldanak meg gazdasági problémákat adatelemzéssel – ebben a részben már felmerül, hogy valójában gépek irányítják a Földet.
Mi történt a robotikában 2019-ig?
A robot definícióját mindenki máshogy írja le, de abban egyetértenek, hogy egy intelligens gép, amely feladatok megoldására is képes. Egy robot tudja érzékelni és manipulálni a környezetét.
A kilencvenes évekig robotikus gépek voltak jellemzőek, de már korábban elkezdődött a humanoid robotok fejlesztése. 1996-ban – lásd Asimov Robbie-ját – mutatták be a Honda a P2-t, amely az első önszabályozó, két lábon menni képes robot volt, 15 percig működött, integetett és kezet fogott, illetve önálló viselkedés generálására is képes volt.
A 2016-os, Audrey Hepburnről mintázott Sophia már 50 arckifejezésre képes, 2017-ben állampolgárságot is kapott, emellett ő az első robot, aki emberre hasonlít. Mindez rengeteg kérdést felvet. Míg Asimovnál Sebi a Merkúron dolgozott, a valóságban 2013-ban Kirobo volt az első beszélő robot az űrben, pontosabban a Nemzetközi Űrállomáson.
Továbbra is megfigyelhető, hogy az emberekben – mint Asimov idejében – csodálat és egy kis félelem is van a robotokkal kapcsolatban, a napjainkban fejlesztett humanoid robotok azonban egyre többet tudnak, ám egyelőre sem erkölcsileg, sem társadalmilag nincs megegyezés a robotfejlesztés kérdéseiben.
Meddig mehet el az ember? Meddig érdemes? Lakásainkba már beköltözött a robotporszívó, és szívesen dolgozunk kollaboratív robotokkal a munkahelyünkön – cikkünk a témában itt olvasható –, emellett életünk egyre több területét könnyíti meg az automatizáció és a mesterséges intelligencia.
Egyelőre azonban még elképzelhetetlen egy olyan robot, aki akár a polgármesteri székért indulhatna, vagy egy gondolatolvasó robot (hiszen még az emberek sem képesek erre). Vagy mégis?
A legnagyobb kihívás a robotikában egyelőre az, hogy egyre önállóbb robotokat fejlesszenek. Több szakértő egyetért abban, hogy a mentési műveletekben nagyobb szerepet kaphatnak a humanoidok, ahol jobban tudnak navigálni egy ember számára tervezett környezetben, mint például egy nukleáris reaktorban.
Az Én, a robot volt a fő témája a 2018-as Burning Man fesztiválnak, készült belőle film, rádió- és videójáték, és rengeteg popkulturális műben utalnak rá. A kiadvány hatása még napjainkban is érezhető. Az Oxford English Dictionary Asimovtól eredezteti a robotika szó angol megfelelőjét.
Ha elsőként szeretnél értesülni legfrissebb blogbejegyzéseinkről, kövesd LinkedIn és Facebook-oldalunkat!
Források:
Isaac Asimov: Én, a robot (1991.)
Wikipedia
